GONDOLATOK

A változások ideje, a növekedés lehetősége

Milyen sokszor gondoljuk magunkról, hogy már tudatosak és elfogulatlanok vagyunk, ám ez még mindig a legritkább emberi tulajdonság. Hisz legtöbbször, a még gyermekkorunkban felvett és magunkkal hozott elképzelésekkel fordulunk minden új gondolat felé, bármennyire nagy és igaz legyen is az. Ezért, csak akkor tudjuk elfogadni azt, ha az új is egybecseng a mi saját véleményünkkel. Mert ha az új nem azonos a magunkban hordozott igazsággal, akkor gondolkodás nélkül elutasítjuk. Ezek a tulajdonságok az okai annak, hogy az emberiségnek olyan hosszú időre van szüksége a továbbfejlődéséhez. Napjainkban nehéz időket élünk át. A politikában feszültségek, és a gazdaságban olyan törvények alakulnak ki, amelyeknek a kihatása az emberiség nagy része számára egyre elviselhetetlenebbé válik. A vallások is egymással állnak szemben, mert már régen elfelejtettük azt a tényt, hogy minden vallás egy és ugyanazon szellemi forrásból fakad. De ezek a folyamatok minden új korszak kezdetén megélhetők. Hisz mindig, amikor a régi energiák lassan visszahúzódnak, elkezdődik a megkristályosodott rendszerek összeomlása. Így nagy döntések előtt áll az emberiség. De nem a pénz a rossz, nem a pénz az oka minden felmerülő problémának, hiszen az nem más, mint az energia legsűrűbb formája, hanem az, hogy a pénzt istenként tiszteljük, és ezáltal elfordítottuk a figyelmünket az életünk valódi értelméről, ami a kezdete lett a sok rossznak, és a mi önelégültségünknek is.

De egy új korszak küszöbén annak az értelmezését is, hogy mit is jelent számunkra a spiritualitás, szintén lényegesen tágasabban kell megfogalmaznunk. A spiritualitást ki kell szabadítanunk a vallásosság szűk keretei közül, hisz mindaz, ami elősegíti egy ember életkörülményeinek a javítását, és ezáltal lehetőséget ad számára egy belső egyensúly elérésére, spiritualitás cselekedetnek tekinthető, az akár a testi, akár az érzelmi, a mentális vagy a lelki síkon is történt. Mert minden, ami az emberiség javát szolgálja, alapvetően spirituális. A vallás útja, a fejlődésnek egy másik ösvénye a politikai, a gazdasági és a szociális utak mellett. De ha a spiritualitás szelleme bennünk él, akkor bármilyen területen tevékenykedjünk is, minden tettünk összeköttetésben áll a bennünk élő szellemmel.

Tehát eljött az idő, hogy felismerjük, hogy az életünk minden lépése és tette is lehet szellemi. Semmi sem létezik ennek a szellemiségnek a keretein kívül, ha ez a fény bennünk él. A jelenlegi szellemi válságunk is azzal áll kapcsolatban, hogy már nem találjuk a kapcsolatot azzal, akit Istennek nevezünk, és nehezen tudjuk elhinni, hogy mindennek értelme van, hogy az evolúció egy terv alapján halad. Istent okoljuk a mérhetetlen szenvedésekért itt a Földön, és nem vesszük észre, hogy mindezért saját magunk vagyunk felelősek. Elfelejtettük, hogy az élet kisebb és nagyobb ritmusai a fejlődés kozmikus törvényei. Ezek hatására következik be minden változás, így az evolúció is, hisz az evolúció a kibontakozás folyamata, amely egyformán viszi előre a szellem és az anyag fejlődését.

Mert épp úgy, mint ahogy minket is – a kibontakozó élet körei – visznek egyik napból és életből a másikba, miközben újra és újra felvesszük az előző nap és élet munkáját. Ugyanígy kezdődnek és szűnnek meg egész civilizációk, amelyek elérik a virágkorukat, majd ismét összeomlanak. Ugyanez a ritmus viszi magával az újra testet öltött lelkünket is, és vezeti egy adott időpontban ismét arra a helyre és olyan körülmények közé, ahol a lelkünk, a fejlődés útján, a következő lépést teheti. Épp így élik végig a világ különböző helyei is a saját, ciklikus időszakaikat, miközben végighaladnak az „apály és a dagály”, a fejlődés és az elmúlás fázisain. És mindez épp olyan természetes, mint a mindennapi életünk egymásba érő változásai és eseményei. A tegnap, a ma és a holnap, a múlt és a jelen életünk, állandó mozgásban olvad össze egymással.

Tehát csak és kizárólag tőlünk függ, hogy milyen gyorsan és milyen mértékben fejlődünk egy adott életszakasz folyamán. Mert azok a körülmények, amelyek egy gyenge jellemnek akadályt jelentenek, egy másik, nagy akaraterővel rendelkező ember számára akár egy felfelé vezető létra következő fokát is jelenhetik. Mert minden ember azzal a személyiséggel születik, amelyet ő már sok életen keresztül, saját magának megteremtett. Tehát a személyiségünk, a már elért egyéni spirituális fejlettségünk síkja. És ha napjainkban nyitottan nézünk szembe az életünkhöz tartozó felelősséggel, ez az idő is, a rendkívüli fejlődés lehetőségét adhatja számunkra.