2016. június 1.

Tedd, amit a szíved súg

A szeretet, az élet egyik legfontosabb témája. És még ha nem is vagyunk ennek a tudatában, az életünkben oly sok minden függ a szeretetre való képességeinktől. A legfontosabb kérdéseink közé is tartozik, hogy „Hogyan találom meg a szeretetet?”, „Hogyan tudom azt megtartani?”, és „Mi is egyáltalán a szeretet?” Az elmúlt századokban, a romantika időszakában, dalokkal és költeményekkel kerestük a szeretetet, és a vágyakkal teli gondolataink kizárólag az élet szép oldalával foglalkoztak. A szeretett nőt imádtuk, a szép lovagot csodáltuk, és a rokokó idején mindezt még púderrel, fodrokkal és aranydíszítésekkel is hangsúlyoztuk. De a múlt század óta felismertük, hogy a szeretet nem azonos a romantikával, és már nemcsak az élet szép oldalát rakjuk előtérbe, hanem arra vágyunk, hogy minden tulajdonságunkkal és mindazzal, ami vagyunk, szeressenek minket. Ez azonban újabb kihívásokat is hoz magával, és felismerjük, hogy nem kapunk szeretetet csak azért, mert szépek vagyunk, és a szeretet érzése is, időnként múlandó lehet.

Tehát a szeretet kapcsolatainál sokkal inkább az egyéniségünkről, mint romantikáról van szó. A jellemünkről, a tulajdonságainkról, és arról, amit meg akarunk élni akkor is, ha azzal az általános elvárásoktól, és szokásoktól eltérünk. Így megéljük, hogy a szeretet nem lesz mindig tartós csak azért, mert két ember kapcsolatba került egymással, és megtapasztaljuk, hogy az élet sokszor nehéz és terhekkel teli. De ezen változtatni nem a szeretteink és a hozzánk közel állók feladata, hisz a mi reakcióinkért, mindazért, ami nekünk nem jó és nehéz, kizárólag mi vagyunk felelősek, a mi feladatunk azt tudatosan kézbe venni, és más irányba fordítani, vagy a helyzetet egy más szemszögből felismerni.

De tudjuk-e már egyáltalán, hogy mi lenne az, ami nekünk jó, és mivel tudnánk a belső egyensúlyunkat elérni, a szívünk sugárzását erősíteni? Mi lenne az, ami nekünk jót tenne? Hogy újra és újra pozitív érzések ébredhessenek fel bennünk, és a melegséget sugárzó szívünk mágnesként tudná elfogadni mindazt, ami az utunkhoz tartozik.

És tudunk már mások elé „meztelenül” is kiállni, vagyis mindazzal, ami valójában vagyunk?Mindazzal, ami még nem kerek bennünk, amit még csiszolgatni kell, és aminek még meg kell gyógyulnia? Viszont ha merünk őszintén és nyíltan a világ elé kiállni előfordulhat, hogy ezzel egyes kapcsolataink is a végére érnek – mégpedig éppen azok, amelyek nem is tartoztak igazán hozzánk, amelyek nem azt látták bennünk, akik valójában vagyunk. Ez ugyan fájdalmas, de ugyanakkor egy szerencsés fordulat is – mert ezáltal egyesek kilépnek az életünkből, és helyet adnak azoknak, akik valóban önmagukat adják. Milyen felszabaduló érzés lenne, ha ezáltal többé nem lenne muszáj „tetszeni”! Milyen boldogító érzés az a felismerés, hogy akkor szeretünk a legmélyebben, amikor teljesen önmagunkká válunk!

Így a szeretet új útjaa régi eszméktől, szabályoktól és értékektől vezet el minket a lényünk legbelsőbb magjáig. Mert az új szeretet útja az, ami minket a legbelsőbb valónkkal köt össze, miközben a kérdést újra és újra felteszi: mi az, ami valójában hozzánk tartozik, és mi az, amit már el lehetne engedni. Hisz milyen sok régi gondolkodás- és szokásminta csak arra szolgált, hogy mások jót gondoljanak rólunk, másoknak tetszünk, de ma erre már igazán nincs szükségünk. Az érzékeny embernek sem a feladata, hogy megváltoztassa a jellemvonását csak azért, hogy jobban beilleszkedjen a sok többi közé. Hiszen az adottsága egy nagy ajándék, és nemcsak önmagának, hanem másoknak is. A célratörő embernek sem kell azzal próbálkoznia, hogy mindig nyugodt és megfontolt legyen. Tehát fel kell ismernünk, hogy mi segíti elő a valódi lényünk fejlődését. Felismerni, hogy ki is vagyunk valójában, hogy adottságainkat a világnak is tovább tudjuk adni, és a világ köszönetet fog mondani érte. De előbb, és ez most van, fel kell ismernünk a valódi lényünket, hogy kik is vagyunk valójában, hogy önmagunkká tudjunk válni.

A teherbíró szeretetre is csak akkor vagyunk képesek, ha a szívünk útját járjuk, ha azt tesszük, amit a szívünk sugall, ha a szívünk mélyén érezzük azt, ami valóban hozzánk tartozik.

A szeretet új útján – úgy a belső, mind a külső világunkban – önmagunk akarunk lenni, és az életünket tudatosan élni, hogy a szívünk képes legyen, a szeretetet sugározni. Hisz mindaz, amit árasztunk, a saját szívünkbe is visszatér!

Eva Gostoni

  • spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.

IMPRESSZUM

Copyright © Eva Gostoni · HUM-Verlag · Steinstrasse 56 · CH-5406 Rütihof-Baden. Amennyiben más megjegyzés nincs megadva, ennek a honlapnak minden tartalma Eva Gostoni tulajdonát alkotja.

FELTÉTELEK

A szövegek, képek és grafikák a szerzői jog hatálya alá esnek. Minden jogot fenntartunk. Nem vállalunk felelősséget olyan idegen oldalak tartalmáért, amelyek ezen az oldalon keresztül kerülnek letöltésre.

KÖZÖSSÉG

 

Copyrights © 2015 Eva Gostoni | Minden jog fenntartva | W3layouts