GONDOLATOK

Az érzelmek ereje

A szeretet a világegyetem építő ereje. A szeretet kovácsolja össze úgy a családi, mint a törzsi és a nemzeti egységeket, és egy napon, az egész emberiséget is testvériséggé forrasztja majd össze. Mert a célunk, hogy egyre tudatosabban nyilvánítsuk ki és éljük meg a szeretetnek a szellemben szunnyadó, isteni erejét. Az első szociális kapcsolatot a nemek vonzereje hozza létre. Majd ebből alakul ki a gyermekek megszületésével az első társadalmi egység, a család, aminek a keretében, a szülők fizikai szenvedélye – a megszületett gyermekek tehetetlensége és függősége révén – érzelmi töltésű, apai és anyai szeretetté érik. Ez megalapozza a család stabilitását, és egyúttal helyet ad a legkülönbözőbb érzelmi hullámzások elkerülhetetlen játékainak is. Így a nemi szenvedély a körülmények kényszerének hatására, a szeretet különféle érzelmi megnyilvánulásaivá változik, mint a gyengédséggé, együttérzéssé, bizalommá, tiszteletté, és a másiknak a figyelembe vételévé.

Mert az ember hajtóerejét az érzelmek adják. Ezek serkentik a gondolatokat, amelyek a cselekvésekhez vezetnek. Olyanok, mint az áram a gépek számára, és nélkülük az ember tehetetlen és passzív marad. De sokan vannak, akik a túláradó érzelmeik áldozatává válnak, és úgy hánykolódnak az érzelmeik hullámain, mint egy kapitányát vesztett, viharűzött hajó. A folytonosan változó, öröm- és szenvedésteli érzelmek között ingadoznak, és az elragadtatottság hullámhegyéről lezuhannak a kétségbeesés hullámvölgyébe, majd fordítva. Az ilyen embereket teljesen az érzelmeik vezérlik, de a belső világukban káosz uralkodik. Emellett legtöbbször úgynevezett „jó emberekről” van szó, akik nagyvonalúak, barátságosak és együtt éreznek a szenvedőkkel. De ez a fajta segítség nagyon gyakran inkább azt a célt szolgálja, hogy kiegyensúlyozza a segítő kellemetlen érzéseit, mint sem hogy ténylegesen enyhítené a szenvedést. Mert az érzelmeket a logikának kell uralnia és irányítania ahhoz, hogy hasznos segítség keletkezhessen belőle.

De az érzelmeknek két véglete is van: a szeretet és a gyűlölet. A szeretet minden megnyilvánulási formájának jellemzője az együttérzés, az önfeláldozás és az adni vágyás. Mert a szeretet a szellemben gyökerezik, és az adás a szellemi élet jellemzője, amely a világegyetem élet-törvényei közé tartozik. A gyűlölet ezzel szemben antipátia, önzés és lenézés formájában nyilvánul meg, valamint a szerzésen és a megtartás aggodalmán, alapuló félelemben. A gyűlölet a különbségeket hangsúlyozza, elősegíti az elhatárolódást, és így a világegyetem anyagi oldalához tartozik.

A szeretettel együtt járó érzelmek az építő erők, amelyek csoporttá kovácsolják az embereket: családdá, törzzsé, nemzetté, mert a szeretet a vonzás megnyilvánulása, és összetartja a dolgokat. De ma még csak kevesen hordozzák magukban a képességet, hogy az egész emberiséget szeressék. Bár sokan beszélnek róla, de amikor tettekre kerülne sor, a legkisebb áldozatra sem képesek.

Viszont az érzelmeik által vezérelt emberek gyakran figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy ha heves érzelmi ingadozások uralják a belső világukat, az az értelmet is befolyásolja. Mert a felkavart érzelmek átszínezik és eltorzítják azt, amit érzékelünk, úgy, hogy annak aztán már semmi köze sincs a valósághoz. Az érzelmeink feletti uralom azt jelenti, hogy nem ösztönösen cselekszünk, bár a gyors cselekvés a modern ember jellemzője. Az ösztönösség a vágytermészetben gyökerezik, amely az asztráltesten keresztül működik, és ezt az erőt nem az intelligencia vezérli, vagyis nem a gondolatok hatják át. Ezzel szemben az intuíció, amelyet a szellemi Én irányít, erős, nyugodt és céltudatos. A kettőt csak akkor lehet egymástól megkülönböztetni, ha időt szánunk a nyugodt megfontolásra, és nem spontán késztetésre cselekszünk. A megfontolás révén egyre gyengébbé válnak a vágytermészetű impulzusok, és az intuíció egyre tisztább, egyre erősebb lesz.

Azt, aki megérti az érzéseit, és már megtanulta uralni is őket, nem billenti ki az egyensúlyából a legnagyobb öröm és a legnagyobb szenvedés sem, mert tudja, hogy mindennek, amit az úton tapasztal, értelme van. A fájdalomból energia fakad, az örömből életerő és bátorság, és ezek mind azok a segítő erők, amelyek a szeretet megértését és képességét erősítik, hogy az Isteni szeretet ereje, egyszer az egész földön is megvalósulhasson.