2018. szeptember 1.
Minden élet összetartozása
„Kezdetben volt az ige…” Kezdetben volt a szellem, és a szellem akarata teremtette meg a világot.Isteni erők, teremtő energiák, sugárzó képességek áradtak a fény központjából, és ezek a sugarak valósítják meg még mindig, nap mint nap, újra és újra az életet. Minden lélek és minden teremtmény – mint az ásványok, a növények, az állatok, az emberek – a hét sugár egyikéhez tartozik, és képességei azok minőségében gyökereznek. Így a hét sugár a teremtés hét építésze, az isteni szellem kifejeződése, ami a hét nagy és szorosan összefüggő naprendszeren keresztül a világűr hét síkjának az energiáját sugározza. Minden egyes áradó sugár egy ritmikus lélegzet, egy állandóan áradó teremtőerő.
A VII. sugár energiája az, ami az „idő” ritmusának felismerését tanítja meg számunkra. Ez segít megérteni, hogy az „idő”-höz való hozzáállásunk már túl szűk és kicsinyes lett. Hogy ma már a másodpercek töredékével „játszunk”, miközben a végtelenséget, ami pedig közvetlenül a látható világunk mögött van, szem elől tévesztettük. Ezért van szükség a nézőpontunk megváltoztatására, átértékelésére, és egy újfajta megértésre. Érthető hát, hogy a következő lépésünket a VII. sugár kíséri. Ő veszi kezébe a gyeplőt, és átszervezi az életünket, hogy utunk szilárdabb talajon haladjon. Az emlékezetünkbe idézi, hogy a világtörténelem nagy ciklikus változásai, éppúgy mint mindennapjaink legapróbb ismétlődő rituáléi, mind csak az élet egyetlen szívverése, a történések egy lélegzete, az életritmus egy része. Mert a világegyetem egész lüktető ereje a végtelen univerzum rendjében, és annak mindent átfogó, törvényszerű ritmusában gyökerezik. A felismerések fénye és világossága a legerősebb jellemvonás, amit a VII. sugár tanít nekünk. Az energiái összeütközéseket okoznak, különbségeket állítanak szembe, hogy a megtapasztalás által tudatosság jöjjön létre, és egy új nézőpont születhessen. Hisz nem az a célunk, hogy továbbra is csak tétlen odaadással, reménykedve vágyakozzunk, hanem hogy cselekvő résztvevői legyünk az elképzelt megvalósulásának. Mert csak ha magunkévá tesszük a sugár fényének témáit, akkor tud az új lehetőség, az új meglátás, az új felismerés tudatunk részévé és életünk kísérőjévé válni. De ennek a sugárnak a hatására felszínre kerül a hatalom számtalan formája is, a különböző megnyilvánulása mindannak, amit „szeretet”-nek nevezünk, és kifejezésre kerülnek azok a témák, melyeket hosszú időn át nem volt szabad érinteni. A hetedik sugár megvilágítása által más szemmel fogjuk látni, és más módon fogjuk megélni a világot. A hetedik sugár energiájának megvan az a képessége, hogy átalakulást hozzon, új formákat teremtsen, és a régieket megváltoztassa. A hetedik sugár feladata, hogy egy új eszmét valósítson meg, hogy a szellemet és az anyagot, a láthatót és a láthatatlant, a múltat és a jövőt, az eget és a földet közelebb hozza egymáshoz. Az új energiák fel fogják erősíteni az összetartozás ébredező érzését, így a ma inkább elválasztásra épülő hozzáállás – éppúgy a gondolatok, mint a vallás területén – meg fog változni. Mert az elszigetelés és elkülönítés, a politikai és nemzeti önzés, a fölény érzése, az osztálygyűlölet és a faji ellentétek gátolják az emberiség fejlődését. Az individualizáció kibontakozása volt a múltunk csúcspontja, ám az utunk tovább vezet. A következő lépésünk egy újfajta csoport, egy új formában és új módon alkotó közösség felépítése felé visz. A logikus gondolkozásunk határai összeütközésbe kerülnek az időtlen igazságokkal, az önző igényeink az univerzális szeretettel. De a VII. sugár ereje képes lesz elindítani az összefogást és a szemben állók egymáshoz való közeledését is. Az új erők új kaput nyitnak majd az emberiség számára egy új világba, ami eddig a tudatlanság fátyla mögött rejtőzött. És akkor azt is felismerjük majd, hogy ha a földi testünket el is hagyjuk, továbbra is tudatos, élő lények maradunk, hogy az életünk a következő síkon, a fizikai testünk nélkül is, egy cselekvő élet. Találkozni fogunk azokkal, akiket szeretünk, megtanulhatjuk, amit mindig is „tudni” akartunk, és ha szívesen segítettünk másoknak, itt lehetőségünk nyílik ezt még szélesebb körben gyakorolni. És miközben az elmúlt életünket feldolgozzuk, megértjük és elengedjük, már a következő életünk feladatára készülünk fel. Hisz mint lelkek mindannyian ugyanabból a fényforrásból születtünk, így mindannyian az egyik vagy a másik „Sugár” fényéhez tartozunk. És lélekként, az alkotó fény csöppnyi sugaraként, a nagy kozmikus világosság részeként az a feladatunk, hogy miközben saját fényünket erősítjük, a földünkön is egyre inkább nőjjön, terjedjen és erősödjön a „világosság” ereje.
Eva Gostoni
- spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.
