2021. június 1.
Tanulási folyamatokon megyünk keresztül
A sors lehetővé teszi számunkra, hogy tanuljunk. Új tudás mutatkozik meg, a „régi” elképzelések és viselkedési minták pedig átalakulnak. A változás idejét éljük, és a mód, ahogy gondolkodunk és érzünk, átalakul. Mert az igazság mindig szubjektív, minden korszakban, országban és miliőben más és más. Így az utainkon szerzett első tanulási tapasztalatunk az, hogy felismerjük és megváltoztassuk nézeteinket az „igazságról”. Az új igazságokkal pedig akkor találkozunk, ha „belenövekszünk” egy magasabb világba, egy új dimenzióba.
Ám úgy tűnik, mintha elfelejtettük volna, hogy egy világ, egy emberiség vagyunk, egy Istennel. Ahogy a történelem mutatja, sok embercsoporttal népesítettük már be ezt a földet, és – akárcsak az árapály hullámai – újra és újra belaktuk azt. A különféle népcsoportok jöttek és mentek, és mindegyiknek megvolt a felemelkedése, a virágkora és a hanyatlása. A mai emberiség egy emelkedő árhullám része, állandó változásban van, és olyan erőket sajítít el, melyeket a régebbi népek még nem birtokoltak. Ám még mindig nagyon messze vagyunk az önzetlenség megvalósításától és az összetartozás érzésétől, amiket a régebbi civilizációk még magától értetődőként éltek meg. Az embertársaink iránti szeretet azon alapul, hogy ugyanolyan értékű tagjai vagyunk ugyanannak a családnak. A világegyetem legalapvetőbb ereje a szeretet. Ez által az erő által teremtődtek meg az első kapcsolatak is – először a családokkal, később nagyobb csoportokkal, majd még később a nemzeti egységekkel. Ez a folyamatosan növekvő erő egy napon minden embert összetartozó testvériségben egyesít majd. A szeretet – ez a bennünk szunnyadó isteni erő – egyszer meg fog nyilvánulni. A szeretetet ma még az érzelmek erején keresztül éljük meg. Ám ezek az érzelmek hol ide, hol oda húznak minket – akárcsak egy gazdátlan, viharverte csónak, sodródunk a hullámokon ide-oda, örömteli vagy fájdalmas élményeken keresztül. Csak majd ha már megpróbálunk uralkodni az érzelmeinken, akkor fogjuk más szemmel látni a világot. Mert izgatott elmével soha nem fogjuk tudni megérteni a valóságot. Most felmerülhet a kérdés: „Tehát ne támaszkodjunk többé az intuícióinkra?” Természetesen nem erről van szó! Hiszen az érzelmi impulzus és az intuíció alapvetően teljesen más. Az érzelmi impulzus a vágytermészetből fakad, egy olyan energia, amely az asztráltestünkből irányítatlanul és meggondolatlanul hat. Az intuíció pedig egy szellemi energia, amely erős, nyugodt és céltudatos energiaként érint meg minket. Fontos időben élünk, tanáraink közel vannak hozzánk, így felismerhetjük, hogy minden találkozás az életben, mindaz, amit ez a világ ad nekünk, csak lehetővé teszi számunkra, hogy tudatosabb és értékesebb tagjaivá váljunk az emberiség-családnak. -- Ui.: Már 9 éve osztjuk meg a gondolatainkat, így eljött az ideje a változásnak. A gondolatok ezentúl már nem fognak rendszeresen megjelenni, csak időről időre néha. De lelkünk kapcsolatban marad, a fény és a szeretet sugarainak kíséretében.
Eva Gostoni
- spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.
