2024 február 1.
Egy új tudatosság felé - A negyedik dimenzió
Az emberiség fejlődése nem folyamatos és lineáris, hanem hullámzó és ciklikus. A lassú és egyenletes fejlődés hosszú szakaszait a gyors átmenetek és változások időszaka követi. A világév ritmusa körülbelül 2000 évente új társadalmi és szellemi világképre való áttérésre ösztönöz. A közelmúlt történelmének talán legfontosabb fejlődési lépése a reneszánsz idején történt. Ebben az időben értették meg az emberek a háromdimenziós teret, a heliocentrikus világképet, ami felváltotta az addig uralkodó feltevést, miszerint a Föld egy lapos korong. Ezt követte Amerika „felfedezése”, Luther munkássága a keresztény egyházban és Gutenberg találmánya, a könyvnyomtatás, ami biztosította a tudás terjesztését.
A könyvnyomtatás tette először lehetővé, hogy ne csak néhányan (papok, nemesek) tanuljanak meg írni és olvasni. Ez azért volt fontos, mert az írás-olvasás képessége az önálló gondolkodás nélkülözhetetlen előfeltétele. Tehát az egyéni gondolkodás és értelem fejlődése összhangban áll a pszichikai sík három dimenziójának felfedezésével. Vagyis: Első sík = test, második sík = érzés, harmadik sík = gondolkodás, negyedik sík = értelem. Miközben azonban ezek a kiemelkedő felfedezések alapvetően változtatták meg az emberiséget, a legtöbb fejlődési folyamat egyúttal rendkívül kaotikus állapotba is sodorta a világot. Az emberi elme mélységei ijesztő módon jutottak kifejezésre, és az átlagemberek csak válságokat, háborúkat, éhínséget és betegségeket tapasztaltak, és aligha voltak tudatában annak, hogy egy nagyszerű fejlődés időszakában élnek. Így a jelenlegi fejlődést a „negyedik dimenzió felfedezése” címmel lehetne összefoglalni. A modern fizika úttörői (Einstein és mások) már 100 évvel ezelőtt felismerték, hogy az idő nem egy egyenes vonal, hanem „hajlított”. A modern pszichológia (Freud, Jung, Adler stb.) és a spirituális csoportok (Blavatsky, Bailey, Steiner, Krishnamurti és mások) pedig már évtizedekkel ezelőtt úttörő felismeréseket tettek közzé a psziché és az elme világáról. Tehát miért történik mindez a napjainkban? A negyedik dimenzió felfedezése és a hozzá kapcsolódó tudományos eredmények és kulturális fejlődés csak az egyik oldal. A másik: a negyedik dimenzió felfedezésének jelentősége az emberi értelem, a tudatosság, és így az emberi psziché és az emberi élet szempontjából. Ezt a síkot nevezhetnénk „szellemi” síknak – szemben az „intellektuális” vagy „spirituális” síkkal –, vagy egyszerűen csak a tudatosság „új” szintjének. A beteljesült jövő célja azonban magában foglalja a különböző világok és dimenziók tudatos összekapcsolását és integrálását is, a lépést a „vagy-vagy”-tól az „is-is” felé. Ehhez pedig szükség van arra, hogy hajlandóak legyünk elismerni minden síkot, és az ott érvényes mindenkori szabályokat és törvényeket, és megtanuljunk különbséget tenni a földi, anyagi, érzelmi, mentális és szellemi aspektusok között. Ha sikerül a tudatosság újonnan felfedezett dimenziójának lehetőségeit és kihívásait úgy az életünkbe integrálni, hogy közben nem hagyjuk figyelmen kívül a korábbi, ám még továbbra is érvényes síkokat és rétegeket sem, akkor jó eséllyel egy aranykornak nézünk elébe.