2023 március 1.
Az élet hullámai a kibontakozás ciklusai
Lelkünk mindig kész arra, hogy újra és újra belépjen az élet hullámaiba, a földi megtestesülésekbe, míg végül ismét visszatérünk lelkünk otthonába. A „Titkos tanítások”-ban olvashatjuk, hogy az ember már tizennyolcmillió éve él ezen a bolygón, és a természet állandó mozgásokkal, földrengésekkel, vulkánkitörésekkel és szökőárakkal kíséri. Sőt, kontinensek süllyedtek az óceánba, és a hullámokból új földek emelkedtek ki. Az idő ciklusai peregtek. Közép-Ázsia felemelkedett, a tenger visszahúzódott, a termékeny föld kiszáradt, és az éghajlat elviselhetetlenné vált. De Közép-Ázsia civilizációját nem egyetlen nép építette fel. A vándorló hullámok minden egyes civilizációja az ébredő fény és a tudás bölcsője volt, amit később a történelem folyamán tovább vittek a világ műveletlen részeire.
Idővel az ősi kivándorlók is mentek tovább nyugatra, keletre és délre, az újonnan kialakult földekre, így ők voltak azok, akik később lettek a kínai, tatár, hindu, babilóniai, perzsa, görög, római, kelta, germán és skandináv törzsek. Az ősrégi kultúra szétszóródása újabb és újabb országokba sok-sok évezreden át folytatódott. Ezért ugyanabban az időszakban a világ különböző részein – az éppen virágzó civilizációk mellett – barlangokban és cölöpházakban lakók, nomád vadászok és pásztorok is éltek. Mert ugye számtalan új civilizáció születik, és minden nemzet növekszik és fejlődik, mig végül újra elgyengül és elpusztul. Az ősi tanítások hét nagy kibontakozási ciklusról beszélnek, és arról, hogy minden magasabb fejlődés más-más kontinensen bontakozik ki. Az első kontinens a mai Északi-sarknál volt, a második pedig az Északi-sarktól délre. A harmadik kibontakozás, a harmadik hatalmas kontinens Lemúria, és a helye a mostani Indiai-, Atlanti- és Csendes-óceán volt. Az Atlantiszon, a negyedik kontinensen éltük meg a negyedik kibontakozást. És a mai nagy népünk lehetősége, megtapasztalni az ötödik kibontakozást az ötödik nagy kontinensen, Európában és Kis-Ázsiában. A mai geológiai kutatások mutatják, hogy a sarkvidékeken egykor meleg és virágzó földek voltak. Az Északi-sark és az Antarktisz felfedezői még szubtrópusi növények és korallok kövületeiket is találtak. Így a múlt is jelzi, hogy az emberiség éppúgy mint a bolygó, minden cikluson át, folyamatosan és előre halad. Az újjászülető lelkünket mindig azok a helyek és körülmények vonzzák, ahol a következő fejlődési lépéseinket meg tudjuk tenni. Mert a karma törvénye soha nem követ el hibát, mikor embereket és nemzeti csoportokat egymáshoz vezet. Mert mindig a magasabbat kapcsolja össze az alacsonyabbal – mind személyes, mind nemzeti szinten. És ha ezen a módon tekintünk vissza, a szellemi horizontunk kitágul. Hisz mi is az élet nagy hullámainak a részei vagyunk, és minden ami történik, az a mi saját történelmünk is. Így mind az inkarnációnk és az újrakezdésünk, a sok kis és nagy hullámaink, a kibontakozásunk felé vezet.
Eva Gostoni
- spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.
